A Magnolia grandiflora ‘Gallisoniensis’ az örökzöld magnólia egyik impozáns, nagyra növő fajtája, amelyet főként nagy, illatos, krémfehér virágai és fényes, bőrszerű, sötétzöld levelei miatt ültetnek. Származásában a faj Amerikai Délvidékéről (Magnolia grandiflora) ered, a ‘Gallisoniensis’ változat különösen dúsabb lombú és bőségesen virágzó formának számít. Magassága 15–20 m (meleg éghajlaton), hazai viszonyok között 6–10 m. Szélessége 4–6 m széles. Formája kúpos vagy szabályos, tömött koronájú. Növekedési üteme lassú/közepes. Virágzási ideje júniustól augusztusig, kedvező körülmények között szeptemberig is tarthat. Virága 20–25 cm átmérőjű, krémfehér színű. Vastag, viaszszerű szirmok, amelyek rendkívül illatosak. Virágzására jellemző, hogy nagy virágai fokozatosan nyílnak a nyár folyamán. Levelei nagyok és oválisak. Felső oldala fényes, sötétzöld színű fonákja bársonyos, rozsdabarna színű. Örökzöld, télen is díszít. Napos védett fekvést kedveli. Jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag savanyú vagy enyhén savanyú talajt kedvel. Vízigénye közepes, szárazságra érzékeny, a pangó vizet nem tűri. Télállósága mérsékelt, fiatal korban télen védeni kell (-15°C körül károsodhat). Célszerű szélvédett helyre ültetni. Metszést alig igényel, csak a sérült, beteg ágakat célszerű eltávolítani. Télen, különösen fiatal korban takarást vagy törzsvédelmet igényel hidegebb térségekben. Nyári forróságban rendszeres öntözés szükséges a számára.
Felhasználható szoliternövényként reprezentatív kertekben, parkfák és díszsorok telepítésére enyhébb klímájú helyeken. Mediterrán jellegű kertek fontos eleme. Téli díszfa örökzöld lombja miatt.